szabó magda - álarcosbál
Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértodés,
a megbántott önérzet, a kétely. Beszélni kell! ...mert az emberekkel beszélni kell, sokat beszélni, akkor
lassanként változni, alakulni, fejlodni kezdenek.


Jó érezni azt, hogy szeretlek nagyon és egyre-egyre jobban. Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni mosolyodban.
 Érezni, hogy a szemeid már szemeimben élnek és néznek, s érezni azt, hogy szép, veled szép, és csak veled teljes az élet.


"A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetben elepedek a vágyakozás után."
GOETHE

Biztos vagyok abban, hogy sem térbeli távolság, sem halál vagy távollét szét nem választhatja azokat, akiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.
 Szent Bernát


"Semmin nincs, de megvan mindenem, ha te az enyém vagy."

 (Paul Van Dyk)


"Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul,

tested melegét magamba szívni, láthatatlanul

ott lenni minden jóban,

minden kimondott mondatodban,

az ételeidben a mosolyodban,

lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában,

minden gondolatodban.

Szeretnék szemed kútjába merülni,

mélyére szállni, s odalenn

megérinteni, ha már egyedül vagyok

a végtelent."




"Bízok benned, mert vigyázol rám
Jó veled mert odabújsz hozzám,
Ha fázok Te gyengéden ölelsz,
S ha beszélek mindig rám figyelsz.
Ha rám nézel szemed ragyog,
Érzem veled boldog vagyok..."

(Puzsár Klaudia)



Kezet csókol a tisztelet,
a barátság homlokot,
arcot az öröm, a tetszés,
szájat boldog szerelem,
Csukott szemet az epedés,
tenyeret a remegő vágy,
kart, nyakat a megkívánás,
minden mást az őrület!

- Franz Grillparzer -


"Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen."
by Emily Bronte





JEAN RICHEPIN - HA SZEMED LEHÚNYOD

Ha szemed lehunyod, s csókol mézízű szád,
Képed világosabb e csók prizmáin át.
Ha simogatsz, szívem, és nem kapsz erre választ,
Azt a gyönyör teszi, mely átjár s tönkrebágyaszt.
Lódul a vér, a szív kihagy egy ütemet,
Vacognak fogaim és kilel a hideg,
Fejemtől talpamig egyszerre jó s kegyetlen
Rázkódás vágtat át és dúl az idegekben,
És miközben e mély, nagy űr magába nyel,
Húsom mint villamos áramtól olvad el.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés