A japán szokások szerint minden évszak elején szokták átválogatni a holmijaikat. A nyugati kultúra viszont az év végi/év eleji szanálást, utána pedig az ismertebb "tavaszi nagytakarítást" viszik végbe.
Talán írtam már korábban, hogy nagyjából háromhavonta, évszakonta szoktam átnézni a holmijaimat. Ez sem rossz megoldás (jobb, mint a halmozás), azonban ha van egy profi módszer, ami alapján végezzük, akkor elég lehet félévente, vagy évente elvégezni ezt. Ekkor azonban rá kell szánni egy hétvégét, vagy akár több napot. Minden nap mással foglalkozzunk.
A módszer röviden: minden típusú tárgyból szedjük össze a lakásból az összeset, és egy kupacot halmozzunk belőle a szoba közepére.

Kezdjük a ruhákkal, mert az nagyjából mindenhol megtalálható (fogasok, szárító, több szekrény, stb.). Cipők is mehetnek a kupacra, a lényeg, hogy minden darab egy helyen legyen (kivéve, ami a mosásban van). Ezt követően pedig egyesével válogassuk át a ruhákat - ez viszont elég nehéz feladat, így szorítkozzunk arra, hogy a legkedvesebb darabokat válogassuk ki, amiket szeretettel hordunk. Igen, amiket hordunk, mert azok, amiken a cimke is rajta van, és rég a szekrényben áll, hát nem kedves darabok, mert ha így lenne, akkor már rég horduk volna. A legkényelmesebb, legelőnyösebb, legszebb, leginkább minket tükröző darabokat válogassuk ki. Ez a szortírozás legegyszerűbb része, ezeket rögtön félretehetjük egy kupacba. Még ne kezdjünk el visszapakolni! Ha elaprózzuk a dolgokat, a figyelmünk is szétszóródik, és nagyon hamar elfáradunk, és inkább abbahagyjuk az elkezdett válogatást!!!
A második kupac az legyen, amit biztos nem fogunk hordani: elhasználódott, lukas, bolyhos, kinyúlt, összement, foltos, vagy fakó ruhadarabok. Mehet ebbe a kupacba a nagyon régi (iskoláskori, régi munkahelyi, régi kapcsolatokhoz kötődő) ruhák, amik egy letűnt korszak ittmaradt darabjai. Szándékosan nem emléket írok, mert ha az ember emlékezni akar, akkor nem azzal fogja tenni, hogy kinyitja a szekrényt, kirámolja a fél tartalmát, hogy megkeresse, megvan-e egy bizonyos darab. Ha nagyon kötődő típusok vagyunk, még egyszer próbáljuk fel, fényképezzük le magunkat benne. Ezek a ruhák olyanok, mint a kígyó régi levedlett bőre. Ő sem viszi fel a tizedik szezon előtti bőrét.
Ha jól dolgoztunk, három kupac van előttünk: egy olyan, amit szeretünk és használunk, egy olyan, amit nem szeretünk és nem használjuk, és egy harmadik, ami még előttünk áll. Ezek a "talán" darabok. Ha nagyon zsong a fejünk, kimerültünk a szanálásban, akkor ezt most el is pakolhatjuk nagy zsákokba, amit lezárunk, és felcimkézünk egy dátummal, hogy mikor nézzük át. Ha még van bennünk erő, akkor nekigyűrkőzhetünk.
Csak olyan ruhákat tartsunk meg belőlük, amiket társíthatunk a "kedvenc" kupacban lévő holmikkal. Alapszabály: ha a selejt kupacban lenne olyan ruha, ami menne hozzá, akkor meg se tartsuk a "talán" ruhát, főleg eszünkbe ne jusson, hogy akkor kivesszük a selejt kupacból a használandóba! Úgysem fogjuk tartani nagy valószínűséggel!
Amikor végeztünk, akkor rögtön távolítsuk el a szemetet, a nem kellő darabokat, csak ezt követően pakoljuk vissza a szekrénybe a dolgokat.

Saját mostani szanálási eredményeit a cikk folytatásában olvashatjátok!