A japán szokások szerint minden évszak elején szokták átválogatni a holmijaikat. A nyugati kultúra viszont az év végi/év eleji szanálást, utána pedig az ismertebb "tavaszi nagytakarítást" viszik végbe.
Talán írtam már korábban, hogy nagyjából háromhavonta, évszakonta szoktam átnézni a holmijaimat. Ez sem rossz megoldás (jobb, mint a halmozás), azonban ha van egy profi módszer, ami alapján végezzük, akkor elég lehet félévente, vagy évente elvégezni ezt. Ekkor azonban rá kell szánni egy hétvégét, vagy akár több napot. Minden nap mással foglalkozzunk.
A módszer röviden: minden típusú tárgyból szedjük össze a lakásból az összeset, és egy kupacot halmozzunk belőle a szoba közepére.
Kezdjük a ruhákkal, mert az nagyjából mindenhol megtalálható (fogasok, szárító, több szekrény, stb.). Cipők is mehetnek a kupacra, a lényeg, hogy minden darab egy helyen legyen (kivéve, ami a mosásban van). Ezt követően pedig egyesével válogassuk át a ruhákat - ez viszont elég nehéz feladat, így szorítkozzunk arra, hogy a legkedvesebb darabokat válogassuk ki, amiket szeretettel hordunk. Igen, amiket hordunk, mert azok, amiken a cimke is rajta van, és rég a szekrényben áll, hát nem kedves darabok, mert ha így lenne, akkor már rég horduk volna. A legkényelmesebb, legelőnyösebb, legszebb, leginkább minket tükröző darabokat válogassuk ki. Ez a szortírozás legegyszerűbb része, ezeket rögtön félretehetjük egy kupacba. Még ne kezdjünk el visszapakolni! Ha elaprózzuk a dolgokat, a figyelmünk is szétszóródik, és nagyon hamar elfáradunk, és inkább abbahagyjuk az elkezdett válogatást!!!
A második kupac az legyen, amit biztos nem fogunk hordani: elhasználódott, lukas, bolyhos, kinyúlt, összement, foltos, vagy fakó ruhadarabok. Mehet ebbe a kupacba a nagyon régi (iskoláskori, régi munkahelyi, régi kapcsolatokhoz kötődő) ruhák, amik egy letűnt korszak ittmaradt darabjai. Szándékosan nem emléket írok, mert ha az ember emlékezni akar, akkor nem azzal fogja tenni, hogy kinyitja a szekrényt, kirámolja a fél tartalmát, hogy megkeresse, megvan-e egy bizonyos darab. Ha nagyon kötődő típusok vagyunk, még egyszer próbáljuk fel, fényképezzük le magunkat benne. Ezek a ruhák olyanok, mint a kígyó régi levedlett bőre. Ő sem viszi fel a tizedik szezon előtti bőrét.
Ha jól dolgoztunk, három kupac van előttünk: egy olyan, amit szeretünk és használunk, egy olyan, amit nem szeretünk és nem használjuk, és egy harmadik, ami még előttünk áll. Ezek a "talán" darabok. Ha nagyon zsong a fejünk, kimerültünk a szanálásban, akkor ezt most el is pakolhatjuk nagy zsákokba, amit lezárunk, és felcimkézünk egy dátummal, hogy mikor nézzük át. Ha még van bennünk erő, akkor nekigyűrkőzhetünk.
Csak olyan ruhákat tartsunk meg belőlük, amiket társíthatunk a "kedvenc" kupacban lévő holmikkal. Alapszabály: ha a selejt kupacban lenne olyan ruha, ami menne hozzá, akkor meg se tartsuk a "talán" ruhát, főleg eszünkbe ne jusson, hogy akkor kivesszük a selejt kupacból a használandóba! Úgysem fogjuk tartani nagy valószínűséggel!
Amikor végeztünk, akkor rögtön távolítsuk el a szemetet, a nem kellő darabokat, csak ezt követően pakoljuk vissza a szekrénybe a dolgokat.
Pontról pontra összeszedtem a lépéseket, hogyan lehet hatékonyan szelektálni szerintem a ruhák között:
Összeszedjük a létező összes(!) ruhánkat egy szoba közepére. Csak a mosásban lévő ruhák kivételek.
Kiszedjük azokat, amiket szeretettel és örömmel hordunk. Mintha egy bőröndbe kéne összeszedni legkedvencebb ruháinkat egy hirelen utazás vagy költözés előtt. Külön kupacot képezünk ezeknek.
Kiválasztjuk a legutáltabb, legundokabb ruhákat egy külön kupacba. Minden hibás, béna, régi, elnyűtt ide jöhet. A "majd belehízok/belefogyok" darabok is ezt a tábort erősítik. Ezeket rögtön egy nem átlátszó, legjobb, fekete zsákba tegyük. Nincs kukucska, kitúrkálás, ami belement, az bent is kell maradjon!
A maradékot vagy eltesszük egy zsákba vagy dobozba. Fontos, hogy tegyünk rá egy dátumot, hogy mikor kell átnéznünk. Ha nem söpörjük félre, akkor folytassuk:
A megmaradt kupacban lévő ruhákat a kedvenc ruháinkkal vessük össze: mi az, ami hozzá kombinálhatható, ami nem unalmas? A selejt kupacot felejtsük el, onnan ne kukázzunk vissza semmit. Ha selejt ruhához öltözünk, akkor a kisugárzásunk is furcsa lesz.
Igyekezzünk nem hagyni eldöntendő ruhát. A még hordható darabokat ajándékozzuk el, ajánljuk fel barátainknak, ismerőseinknek, vigyük el adományba, hadd okozzanak másnak örömet, ha mi már nem találunk benne örömet.
A kiselejtezett ruhákat rögtön dobjuk ki, vigyük le a szemetesbe, és ezt követően
tegyük csak el a szeretett holmijainkat a szekrénybe.
www.berenice.gportal.hu
Saját mostani szanálási eredményeit a cikk folytatásában olvashatjátok!
Az alábbi videot már jó régen el szerettem volna hozni nektek. Ha összegyűjt jópár kiürült illóolajos üvegcse, azokat kreatív célokra, lakásdekorációs kellékként felhasználhatók. Kell hozzá továbbá egy egyszerű fényfüzér, amit manapság már bárhol lehet kapni. Hogy hogyan készül, a videoban láthatjátok. Nem bonyolult, ráadásul nagyon mutatós.
Világéletemben szerettem a rendet és a tisztaságot. 7-8 éves korom óta magam takarítottam a szobámat, beleértve a nagytakarítást is. Nagy igényem volt a teljes tisztaságra (ez a mai napig így van), tehát minden apró részletre kiterjedtem. Leszedtem a polcokról a könyveket, és leportalanítottam azokat is. Kiporoltam a plüsseimet, megmostam a mosható játékokat, stb. A ruhásszekrényemet sosem túrtam fel, azt nem kellett újból áthajtogatnom. A függönyöket igaz, nem én vettem le és tettem vissza, de olyankor azok is ki lettek mosva.A sok-sok rendszeres takarításból leszűrtem néhány dolgot, például, hogy mostanra felnőttként kicsit elegem lett a nagy-nagy precíz takarításból, de a tisztaság iránti igényem megmaradt.
Észrevettem, ha sok tárgy vesz körül, több időt vesz el a szabadidőmből azoknak a lepakolása, leporolása, visszarakása, tartogatása. De az is energiát szív el, ha csak ránézek vagy kerülgetem a felesleges vacakokat. Saját magamat segítem azzal, ha folyamatosan átnézem az eltett, őrizgetett tárgyakat, hogy mi kell, mi nem kell feltételnül. Sokkal egyszerűbb egy portalanítást, takarítást végezni olyan helyen, ahol nincs rumli és felesleges dolog.
Egyszerűbb szortírozni úgy, hogy nem évene, vagy több évente teszem, hanem ahogy van időm, de kb. 3 havonta. Ez idő alatt bizony előkerülnek olyan dolgok, amelyeken meglepődöm, hogy még meg vannak: csekkek borítékjai, blokkok, egykor fontosnak hitt dolgok, vagy olyan tárgyak, amikhez korábban valamiért ragaszkodtam, de most már nem.
A minimalizmus nem azt jelenti, hogy dobjunk ki mindent, és üljünk az üres szoba közepén törökülésben. A minimalizmus azt jelenti, hogy a legminimálisabb tárgyakkal vesszük körbe magunkat: mindazokkal, amikre tényleg szükségünk van, és használatukkal örömet érzünk.
Az ajándékba kapott kacatok, amik nem is tetszenek, de kerülgetjük őket, vagy a régi felhalmozott magazinok - például - az életterünkből vesznek el. A sort lehetne folytatni: lejárt szavatosságú gyógyszerek, kozmetikumok, beszáradt körömlakkok, rég lejárt garancialevelek, egy rossz emlékű embertől kapott ajándékok, lyukas harisnyák, zoknik és elnyűtt ruhák - mennyi helyet is vesznek el? Sokan reggelente rossz érzéssel nyitják ki a ruhásszekrényüket, mondván, nincs mit felvenniük, noha tele van a szekrény ruhákkal. De milyen ruhákkal? Régi, kinőtt-kinyúlt, elbolyholódott, elérett darabokkal, illetve egy korábbi ruházati stílus elemeivel? Érdemes górcső alá venni. Ennek a profi szortírozók között van egy bevált módja: minden, mondom minden cuccot (ebben a példában a ruhák, de lehet bármi más) egy kupacba összehalmozni a szoba közepére. Ezt követően egyesével felülvizsgálni: hordani fogom-e egyáltalán? Jó-e még rám? Kell-e javítani, és ha igen, akkor mikor fogom ezt elintézni? Gondoskodni fogok a javításáról? Ha nem, akkor mehet a "francba". A franc alatt értem: van, aki elviszi a selejt holmikat egy adománygyűjtő szolgálathoz, van, aki egyszerűen kirakja a kuka mellé, ezek a jobb megoldások, mint kidobni őket.
Nem kell szimpatizálni a spiritualitással, hogy érezzük, felszabadultunk, mintha megtisztult volna a tér és az életünk az elengedett vacakoktól. Mintha pezsegne a jó energia körülöttünk.
Új helyet adunk az új dolgoknak, és itt nem a tárgyakra gondolok. Ha új munkahelyre vágyunk, csináljunk teret neki. Ha új kapcsolatot szeretnénk, akkor is az elegedés a megoldás.
Egy személyes példa: költözni szerettünk volna, már hosszú hónapok óta nézegettük a hirdetéseket eredménytelenül. Kezdtünk csüggedni. Majd úgy éreztem, fel kell a költözésre készülni lélekben, és térben is. Nekiálltam selejtezni. Párom nem örült neki, de meggyőztem, ha költözködünk, akkor jobb, ha előtte már átnézzük a cuccainkat, és nem úgy járunk, hogy mindent bedobozolunk, és az új helyen derül ki, hogy egy része kukába kívánkozó lom. Ez meggyőzte. Átnéztük a polcokat, a ruhákat, a nagyon elhordott ruhák portörlőnek lettek félrerakva takarításhoz, a kopott, utcára már nem hordható ruhák pedig egy külön szatyorba kerültek, ha felújítani kell az új otthont, ne egy jó ruha menjen el rá. Több zsáknyi papírszemét a szelektívben kötött ki. A még használható cuccok el lettek ajándékozva, ami nem kellett az ismerősöknek, adományboltba le lettek adva. A szorírozás kb. 1 hétig tartott, nagyon jó érzés volt utána. Ezt követő egy héten belül felkerült egy hirdetés, amit mintha az univerzum nekünk szánt volna. A többi történelem. Nagyon jó érzés volt az új helyre csomagolni, és hogy nem lettek "lomos zsákok" az akkor kiszanált holmikkal. Nem kellett még azt is cipelni erre-arra.
Munkahely elengedésében pedig az is segített, hogy a munkaruhák között, és a felhalmozott papírok között kidobtam az utáltakat, nem kellőeket.
Minimalistának vallom magam, de nem vagyok guru, én is beleesem olykor hibákba. Legutóbbi szanálás során - ami múlt héten volt - kidobtam egy olyan magazint, amit a benne található képek miatt tettem el. Volt benne pár szép fotó a Corvinákról, és Zsámbékról is. Kérdem én: mi értelme volt, ugyanis ha ezekről képeket szeretnék nézegetni, nem ezt az újságot fogom elővenni, mert az a 3-4 fotó akkor nem lesz elég, vagy olyan, amit kerestem volna. Manapság mindenki felcsatlakozik az internetre ezért-azért. Rengeteg klassz és szebb kép elérhető a Corvinákról, és ha lapozgatós formához van kedvem, akkor a könyvtárból hozok ki vele kapcsolatos könyvet. Szóval ment a kukába a magazin, jó érzés volt megszabadulni, és a hibás gondolkodásomat felülvizsgálni. :)
Ugye, nem kell mondanom, hogy a fecskék - azon túl, hogy cukik - nagyon-nagyonhasznos teremtmények, hiszen sok szúnyogot és egyéb repülő rovat megeszik. Ha kertes házban lakunk, akár műfészket is készítethetünk számukra. Ennek módját az alábbi linken tudjatok kivitelezni. Én már félre is tettem néhány hungarocell darabot a sablonhoz, és majd a télen elkészítem, hogy jövő tavasszal már csinos és kényelmes otthon várja a madarakat. A műfecskefészek másik előnye, hogy szárazabb időben a fecskék nehezebben tudnak sarat gyűjteni otthonuk építéséhez, vagy nagyon sokáig tartana nekik, de ha van egy üres fészek, abba szívesen beleköltöznek.
A mandula külső héját törjük fel, ha esetleg töretlen mandulával kezdenénk a folyamatot.
A barna héjacskát úgy távolíthatjuk el, hogy forrásban lévő vízbe áztatjuk egy percig, majd a héjat lehúzzuk.
A csupasz mandulákat egy tepsibe szórjuk, és sütőben 20 percen keresztük kb. 160 fokon süssük.
Amikor letelt az idő, vegyük ki, hagyjuk kihűlni, majd végül kávédarálóban daráljuk finom állagúra. ha van otthon kis házimalmunk, akkor azzal is átőrölhetjük.
Ilyen egyszerű. Még egyszerűbb, ha nmegtisztított, héjatlan, pirított mandulát veszünk, ugyanis ezt már csak le kell őrölni.
Sajnos olyan világban élünk, ha valami elromlik, vagy nem tetszik, egyszerűen csak kidobjuk és veszünk helyette másikat. Nem feltétlenül kellene így lennie.
A szűrőszita egy kényes téma, hiszen a használatból adódóan - a gondos tisztítás ellenére is - elfeketetik, zsíros marad, és nem túl jó érzés így kézbe venni és használni. Számtalan ötletünk lehet, hogy hogyan tisztítsuk, de egy öko példát bemutatnék, én hogyan szoktam időről időre újszerű, fényessé varázsolni.
A képek sajátok, és a munkafázist mutatják be. Kiindulási pont, beáztatva, illetve készen, elmosva.
Az egész kb. 5 perc volt, és a szitám olyan, mintha új lenne.
Hozzávalók:
kis fazék
annyi víz, amennyi ellepi a beáztatandó szitánk szűrőjét vagy az egészet
mosószóda kb. fél- vagy egy kávéskanálnyi mennyiségben.
A vízbe beleteszem a mosószódát, felteszem főni, és amikor forra a víz, belemártom a szitát. Szinte azonnal leoldja a rátapadt zsiradékot. Ami makacsul feltapadt, azt kis kefével (vagy kiszuperált fogkefével) lesúrolom. Nagyon hamar lejön róla minden kosz. Amikor kész, hideg víz alatt leöblítem, illetve hagyományos módon elmosom.
Egyébként teától, kávétól elszíneződött szűrőt, termoszt, bármi egyebet lehet így tisztítani, ami fém, kivéve a réz anyagból készült tárgyakat!
Most nem lenne hosszadalmas cikket írni víztakarékosság témában, de egy praktikát azért szeretnék megosztani így a befőzési időszakban.
Mivel a blog a bevált ötleteiket mutatja be, és gondolom, talán nem olyan haszontalan dolog.
Befőzést az üvegek kisterilizálásával kezdjük rendszerint. Ehhez vizet forraljuk fel, ezeket az üvegekbe öntjük, és néhány percig benne hagyjuk. Általában ezt a vizet utána ki szoktuk önteni. Én régóta viszont ezt a vizet félreteszem egy fém locsoló kannába vagy vödörbe, és hagyom kihűlni. Locsoló víz lesz belőle, vagy terasz felmosásahoz is jó még. A bacik és egyéb mikrobák a forró vízben elpusztulnak, így ez tiszta víznek számít, de konyhában azért ne használjuk fel főzéskor. Szoba -és kinti növényeimnem soha nem lett ettől a víztől bajuk.
Bár külföldre a jelen helyzet miatt csak korlátozottan, vagy szinte egyáltalán nem mennek az emberek, de belföldön nyaralva, kirándulva is előfordulhat, hogy leég a bőrünk. Érzékeny bőrűek már néhány perces napfürdőzés után érezhetik a leégés kellemetlen hatásait. Az alábbi pakoláshoz mindössze két, könnyen elérhető hozzávaló kell: ha éppen zárva a gyógyszertár, vagy netán gyors segítség kell - nem beszélve arról, hogy ennek semmi köze a kemiáliákhoz - érdemes kipróbálni az elfeleldett reszelt burgonyás bőrnyugatót.
Hozzávalók:
olivaolaj
1 szem burgonya
Bármilyen olívaolaj jó, és a burgonya fajtása is tök mindegy. A lényeg, hogy pucoljuk meg a burgonyát, reszeljük le apró szeműre, majd nyomkodjuk ki a levét. Ehhez egyforma mennyiségű olívaolajat adjunk, keverjük jól össze. Óvatosan kenjük fel a leégett bőrre, és hagyjuk rajta.
Nem csak napégésre, hanem égési sérülésre is áldásos.
Környezetvédelmi irányultságom mindig szerves része volt gondolkodásomnak, a nem szemeteléssel, odafigyeléssel kezdődött kisgyerekként, majd a későbbiek során egyre tudatosabbá váltam. Még nem tartok a teljes "zero waste"-nél, de hasznos, és különleges kihívásnak tartom, nem mellesleg nagyon tetszik ez a hozzáállás. Minden apró lépés számít, és ennek a célnak az elérése nem egyik napról a másikra történik.
A blogban található receptek, ötletek nagy részét (kb. 95%-át) kipróbáltam és beváltak. Minden cikk saját írású, a véleményemet tükrözi.
No copy! Saját írású cikkjeimet ne másold a tudtom és előzetes írásos beleegyezésem nélkül!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sajnos olyan világban élünk, ha valami elromlik, vagy nem tetszik, egyszerűen csak kidobjuk és veszünk helyette másikat. Nem feltétlenül kellene így lennie.
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum